Megnéztük a “Most, Vagy Soha!”-t.
Alapjában nem lenne ezzel a filmmel bajom. Csak ne Petőfiről szólna! Illetve ne úgy lett volna beharangozva, hogy róla szól, mert nem.
Ez a film nem Petőfi Sándorról szól.
Megint nem.
Időről időre ez van, sajnos.
Mert nem rossz film ez. Beültünk, megnéztük. Egyszer pont meg lehetett nézni.
Nyilván kötelező. Olyan témáról készült, és olyan történelmi pillanatban mutatták be, hogy mindenkinek meg kell néznie, akit érdekel a magyar szabadság, vagy, ha úgy tetszik, a Magyar Szabadság.
Nem vagyok filmkritikus, filmes meg pláne. Felhasználói szinten viszonyulok ehhez az egészhez, így csak alulról nyalom a szakmai szempontokat.
A magyar film Andy Vajnával kezdődött emelkedésének jó jeleit mutatja. Meg van írva, ki van találva, be van világítva/rendezve, fel vannak öltöztetve a statiszták. Látszik rajta a pénz is. Ez minden idő legnagyobb költségvetésű magyar filmje, és el tudom róla hinni, hogy Kálmánék nem loptak el többet a büdzséből, mint a szokásos Fidesz – harminc százalék.
A negatív oldalra sokkal több tételt lehetne írni.
Ott van mindjárt a dögletes mennyiségű pátosz, és a halálos adag közelébe beadott szirup. Ha ezt a mennyiséget teával és cukorral akarnám szemléltetni, akkor itt a tea már olyan édes, hogy nem az ember ízlése tiltakozik ellene, hanem a szervezet immunitása nem tűri el a mértéket.
Ott van a rettenetesen buta és szájbarágós, ugyanakkor messze túlerőltetett ügynök-szál: Farkasch, a volt (?) bűnöző, aki elárulja a hazáját a nyugati hatalomnak, guruló schillingekért, de többszöri lehetetlen belebukás után is visszatér, hogy aztán saját bűntársai öljék meg.
Ott van a vastag ellentmondás a történelemmel, ami az én szerény ismereteim alapján is kibukik, nem is merem elképzelni, hogy valakinek, aki ért a korszakhoz, netán kutatta az eseményeket, milyen kínos lehet ezt a filmet nézni!
De ezzel a filmmel nem ez a legnagyobb baj.
Már a nulladik pillanatban lehetett tudni, hogy ez a film nem Petőfi Sándorról fog szólni. Eleve, mi az, hogy egy ilyen jelentőségű emberről a születése kétszázegyedik évében jelenik meg film? Mennyire becsüli ez az úgynevezett nemzeti kormány az egyik legmagyarabb (ha nem A Legmagyarabb) költőnket, ha a róla szóló film megjelenését nem a születése kerek kétszázadik évfordulójára időzíti, hanem az EP-választásokhoz?
Olyan két-három hónapja az jár a fejemben, hogy láttam én már egy dögletesen pátoszos, ugyanakkor befejezetlen, elvarratlan filmet Petőfiről, de úgy rémlett, hogy azt a Kádár-rendszer csinálta. Most, péntek este a moziból jövet hívtam fel apámat, aki (lévén többek közt mozigépész) egyből bemondta a címet: Föltámadott A Tenger.
Nem. Az nem a Kádár-rendszer volt. Az a film ‘53-as!
Rákosi Mátyás magyarországa csinált utoljára nagy filmet Petőfi Sándorról, és hátborzongató a hasonlóság a két mű között ebben az értelemben.
Az ‘53-as film is a forradalommal indul, de az se viszi el a cselekményt Segesvárig. A történet vége ott a nagyszebeni csata.
Hetven év (bocsánat, hetvenegy – Sándorunk nem számolt az EP-ciklusokkal) telt el, és nem nagyon haladtunk előre ebben (sem).
Be kell látni, hogy egy oroszbarát hatalomnak mindig kínos lett, hogy a szabadságba szerelmes költőnk orosz szuronyokon végezte.
És ennek a ténynek az elkenésével, ki nem mondásával nem lehet hiteles filmet készíteni róla. Sajnálom.
Szerintem ez a film ekkora költségvetéssel akár még jó is lehetett volna, ha olyanok csinálják, akik tudnak filmet készíteni. Lett volna belőlük itthon bőven.
Ez így csak egy kimaradt lehetőség lett.