Mivel hölgyről van szó, nem írom le a konkrét számot, de fontosnak tartom leírni, hogy ma kerek születésnapját ünnepli Danielle Schoovaerts, művésznevén Dani Klein, de nyugodtan írhatnám, hogy maga a Vaya Con Dios. Nekem az a nagyon erős szellemi-lelki hatás, amit ez a zenekar jelent, időről időre visszatér az életembe, és a személyiségem fontos része. Most legutoljára nyár óta tombol nálunk az őrület. Harmadik fiunkat Gerzsonnak neveztük el, hamar kialakult, hogy Zsoninak becézzük, és ez két Johnny című számot tett fel a családi lejátszási listára, az egyiket a Tankcsapda, a másikat a Vaya Con Dios jegyzi. A Tankcsapda sosem volt a kedvencem -bár különösen az első pár lemezüket nem lehet…
-
-
CsibészCsütörtök VI. – !!!Csibész 30!!!
Nagy nap ez a mai! Lévén 1990 IX. első forgalomba helyezésű, Csibész, a jármű a tegnapi nappal mindenképpen betöltötte harmincadik életévét, így hivatalosan is veteránkorba lépett. Ahogy az embernél, az autónál is csak egy szám ez valójában, semmilyen fizikai változást nem hoz, nekem mégis jó érzés. Mégis, máshogy, kicsit jobban szeretem tőle. Meg különben is, milyen már, hogy ez az autó veterán? Nekem a veteránautó eddig valami szépen megőrzött, vagy szénné restaurált öreg ráját jelentett, ami ott támolyog a forgalomban, és mindenkinek kerülgetni kell. Csibész ezzel szemben minden szempontból minimum megugorja a mai autók szintjét, ami a menetteljesítményeket illeti, és ha sikerül végre egy tempomatot tenni bele, akkor…
-
Meg-e buzulok?
Tegnap vettem egy borotvát. Igazából régi és új ötlet volt egyszerre. Régi, mert egy ideje készülök megéleztetni a Kobar-t, és arra az időre terveztem beállítani egy másodikat. Új pedig azért, mert tegnap láttam egy hirdetést a borotvás piactér-csoportban, hogy egy éltársam (Éltárs!!! Érted!?!?!?) hirdet néhány vasat kihasználatlanság miatt. Ki is szúrtam a legolcsóbbat, egy Solinger Arbeiter-t, hatezer péz, pont nekem való vétel. Ráírok az arcra, kiderül, hogy nemhogy Debrecenben van, de öt perc bringára a munkahelyemtől, kivételesen pont van is nálam hatezer kápéban, zsír. Menetben ír az ember, hogy csörgessem, ha ott vagyok, mert most aludt el a gyerek. Háhá, gondolom, ismerem az érzést, tesvérem! Odaérek, lejön, szimpatikus, hozzám képest…
-
Az én MusicMan-sztorim II.
Teltek-múltak az évek, boldog voltam a gitárral, persze előbb-utóbb rájöttem egy csomó mindenre. Sokat szereltük, bütyköltük, illetve szereltettem, bütyköltettem, mert hála Istennek az elejétől volt elég eszem, hogy magam ne nyúljak hozzá, hanem szakértőkre bízzam a munkákat. Megérdemli az említést Kiss Sanyi, Hegyes Berci, és a Fender Magyarország csapata. Sanyi, a kálvinista Róma elektronikai pápája, aki -meggyőződésem- látja az elektronok mozgását, és nagyon sok változtatást eszközölt nagyon sok hangszeremen/kütyümön/erősítőmön. Szintén megérdemli az említést Hegyes Berci, a hangszerész, aki szintén sok gitáromon dolgozott sokat, de az első Stingray-en beépítette fával a valami őrült által befaragott G&L tremoló által hagyott űrt. Harmadszor, de nem utolsó sorban hatalmas köszönet illeti a Fender Magyarország…
