Nyolcvan éves lenne ma. Nem érte meg. Hála Istennek! Nem lett belőle évi kétszáz koncertes haknielőadó. Megmaradt huszonhétnek. A huszonhetesek klubja érdekes társaság. Joplin, Morrison, és a többiek. Meg Hendrix. És Petőfi. Nyughatatlan figurák. Szent őrültek. Mind, akiknek nem volt ideje végigszámolni a képletet, csak bedobni a megoldókulcsot: “Itt van! A többi a ti dolgotok!” Az, hogy írt pár remekművet, mellékes. Nem igazán számít ahhoz képest, amit az emberiségnek adott: Megalkotta az elektromos gitárt, és megteremtette a modern rockzenét. Persze, Leo Fender jött ki a Telecasterrel (tudom, Broadcaster, de ez most a laikusoknak szól!), de az elektromos gitárban sokkal több volt, mint egy hangosabb akkusztikus gitár, és ezt Hendrix hozta…
-
-
Nélkülem.
Amikor elindítottam ezt a blogot, megfogadtam, hogy nem fogom mások véleményét ismételgetni. Megfogadtam, hogy csak akkor fogok valamihez hozzászólni, ha úgy érzem, hogy a téma igazán fontos nekem, és olyan véleményem van, amivel nem találkoztam addig az adott témában. Nos, mivel az alábbi téma szorosan kapcsolódik a magyar kultúrához és jövőképhez, amik engem komolyan érdekelnek, szeretném, ha sok olyan vélemény lett volna itt leírva, mint az enyém, csak valahogy elkerülték volna a figyelmemet! Mindenekelőtt fontosnak tartom leszögezni, hogy az Ismerős Arcok zenekar ‘Nélküled’ című száma nekem tetszik. Bár a dallama annyira magyar, mint akármelyik Queen-dalé (sőt, az utóbbi két napban próbáltam mindenféle hangszerelésben elképzelni, és szerintem a Scorpions-hoz illik leginkább),…
-
Ez Nem Amerika
Feleség waffel-t süt, vaj kell. Leugrok. Első boltban nincs (vasárnap este van). Másodikban van egy. Harmadikba belépve a jónapottal közlöm, van nálam egy Riska. Eladó hölgy közli, nála nincs. Mondom vigyázzon, én nem félek használni! Nevetünk. Miközben keresem a vajat, tudatosítom, hogy David Bowie-tól szól a “This Is Not America”. Meglepődök. Míg kiszolgálja az előttem levőket, megbizonyosodom, hogy ez nem a filmzene-verzió ‘85-ből, hanem egy 2000 utáni Bowie-koncertfelvétel. (Bowie a kétezres évek elején összerakott egy zseniális zenekart, és adtak egy koncertet azoknak a családoknak a megsegítésére, amelyek egy tagja bevallottan az ő zenéje által isnpirálva követett el öngyilkosságot. A koncertből készült lemez Bowie korai BBC-s felvételeiből készült válogatással kerül piacra…
-
Miről szól itt A Dal?
Petruska Andris kizárása A Dalból igazi XXI. századi magyar történet. Simán elmegy az elődöntőig, továbbjut, majd a döntő előtt előáll a szakértő, és közli, plágium történt. Az MTVA erre kizárja a produkciót, mert hisz a szakértőnek, de annyira azért nem erőlteti a dolgot, hogy a kötbért is elkérje (a nevező aláírja, hogy nem lopta a dalát), lezártnak tekinti az ügyet. Mi van? Annyira plagizált, hogy kizárják, de annyira nem, hogy büntessék? Nekem ez nem kerek. Ha valakit érdekel, hogy hogy viszonyul az MTVA a plágiumhoz, az hallgassa meg a Pink Floyd High Hopes c. számát, javaslom, hogy a Pulse c. koncertről, aztán a Compact Disco zenekar 2012-es Sound Of Our…
-
Egyszerűen Punkok Vagytok. Ja, még azok se!
Van egy olyan elméletem, hogy egy könnyűzenei produkcióban úgy viszonyul egymáshoz a zene és a dalszöveg, mint a hallgató mély és a fecsegő felszín. Meg kell hallgatni a szöveget, és egyes előadóknál ez akár nagyon magas minőségű is lehet, de a valódi üzenetet, táplálékot a zene közvetíti. Tegnap meghallgattam-megnéztem a Kárpátia (egyesek szerint hamarosan Felcsútia) együttes Egyszerűen Senkik Vagytok című dalát és annak klipjét. A klip olyan, amilyen, de erről később. Én nem tudom, hogy mért mondják erről a zenéről, hogy nemzeti, mikor ez vegytiszta punk. Szerintem egy zene akkor lenne nemzeti, ha kulturálisan kötődne, vagy kötődni próbálna a nemzethez. Magyarországnak vannak ilyen zenekarai, de a Kárpátia nem tartozik közéjük.…
-
Az én MusicMan-sztorim II.
Teltek-múltak az évek, boldog voltam a gitárral, persze előbb-utóbb rájöttem egy csomó mindenre. Sokat szereltük, bütyköltük, illetve szereltettem, bütyköltettem, mert hála Istennek az elejétől volt elég eszem, hogy magam ne nyúljak hozzá, hanem szakértőkre bízzam a munkákat. Megérdemli az említést Kiss Sanyi, Hegyes Berci, és a Fender Magyarország csapata. Sanyi, a kálvinista Róma elektronikai pápája, aki -meggyőződésem- látja az elektronok mozgását, és nagyon sok változtatást eszközölt nagyon sok hangszeremen/kütyümön/erősítőmön. Szintén megérdemli az említést Hegyes Berci, a hangszerész, aki szintén sok gitáromon dolgozott sokat, de az első Stingray-en beépítette fával a valami őrült által befaragott G&L tremoló által hagyott űrt. Harmadszor, de nem utolsó sorban hatalmas köszönet illeti a Fender Magyarország…
-
Magyaros
Szilveszter este a parádésan sikerült lovaglás után felültem a Magyar Állat Vasutakra, hogy visszavigyen anyósékhoz Nyírbátorba óévet búcsúztatni. Megettük a kötelező lencsét meg disznót, aztán szóltak, hogy az a döntés született, hogy bemegyünk a Körforgalomba (főtér), mert utcabál lesz, meg éjfélkor ott koccintunk. Hurrá, gondoltam, az én lórúgott lábamnak már csak az utcabál hiányzik, és ez csak a kisebbik bajom volt a tervvel. Tudom, hogy nem én vagyok az átlag magyar, de nekem a bálokról mostanában a rosszul előadott rossz zene jut eszembe. Szóvá is tettem, hogy szerintem ne menjünk, mert szar lesz. Mondtam, szerintem itthon kényelmesebb, van fűtés, kaja, pia, YouTube, tehát kb minden, amivel elvagyunk. Mondták, hogy már…
-
Az Én MusicMan-sztorim I.
(Ezt a bejegyzést Iklódi Tamásnak ajánlom, akinek sokkal ritkábban, kevesebbet és lassabban válaszolok, mint ahogy megérdemelné.) 2003-ban kezdődött, ha jól emlékszem. Hazajöttem Amszterdamból, és Stratocaster-t akartam venni. Volt valamennyi pénzem (200 körül) az unokatesómnál a legjobban fizető kinti melómból, és elérkezettnek láttam az időt egy Strat-ra. Ennek tudatában be is sétáltam a Vintage ‘52-be (Isten áldja meg őket mindkét kezével!), hogy körülnézzek. Az eladó (nem emlékszem rá, de most divat a szakáll, szóval Allah növessze neki!) körbemutogatta a Strat-okat, és ismertette a nem túl rózsás helyzetet: – Mind 250 fölött van (a válság előtt voltunk), kivéve ezt, ez 160, de ezt nem akarod (leakasztotta a gitárt, megfogta a nyakat, meg…
-
A Csótány és a Hangya
A minap nézem a hírt, miszerint Nagy Feró kitöltötte a Nemzeti Konzultációt. Nem tudtam, mért hír ez, én is kitölthettem volna, ha lenne értelme, de nem hagyott nyugodni a dolog, utánanéztem. A képen három ember áll egymás mellett, Rétvári Bence, Bogányi Gergely, és a Nemzet Csótánya, szépen mosolyogva, kezükben a kitöltött kérdőívvel. Aztán olvasom, Feró jóízűt migránsozott is, ha már kiadta az alkalom. Nekem valahogy mégsem illik a képbe. Félek, hogy tudom, mért van ott, sajnálom is érte. Rétvári Bencét nem kell bemutatnom. Bogányi Gergely nevét talán kevesebben ismerik. Ő az a zongoraművész, aki kitalálta, hogy megépíti a zongora 2.0-át XXI.-századi ötletekkel, szénszállal, mindennel. Kapott is rá állami támogatást bőven,…
