2006-ban Október 15-e vasárnapra esett. Majdnem azt írtam, hogy jó okom van emlékezni erre, de ez nem igaz. Nagyon is rossz okom van. Próbáltunk. Edi hívott. Nem vettem fel. Nem voltunk napi kapcsolatban, gondoltam, nem sürgős. El is felejtettem. Hazafelé a 31-esen ért az sms: “Hallottad mi történt Lujóval? Megölték a helyi lakosok!” Vagy valami ilyesmi. Aztán megtudtam. Mindenkinek Szögi Lajosként lett ismert azután, nekünk Lujó volt. A barátom volt. Majdnem a testvérem. Egy olyan közösség tagjai voltunk (vagyunk), amitől legalább annyit kaptam, mint a vér szerinti családomtól. Nem tudtam, nem akartam elhinni. Egy olyan emberről szóltak a hírek, aki nekem kisgyerekkoromtól rögvalóság volt, és nem tudtam, nem akartam elfogadni…
-
-
Szürke Állomány
Apámnak mesélte egy öreg szatmári parasztember, hogy az ötvenes években az osztrák határ (a fiatalabbak kedvéért a Vasfüggöny) mellett volt sorállományú határőr. Azt mondta, hárman adtak egy szolgálatot, mert volt vele két megbízható ember, ő meg tudott írni-olvasni. Ez a kis történet jól mutatja, hogy mi volt az egyik legnagyobb baj az egypárti kommunista diktatúrával: nem minőségi, hanem hűségi alapon kerültek pozícióba emberek, és ez nagyban csökkentette a hatékonyságot. Ez a kis történet jutott eszembe, amikor a minap azt olvastam, hogy Nikola Gruevszki, a hazájában korrupcióért jogerősen elítélt és (“állítólag” magyar diplomáciai segítséggel) hazánkba szökött volt macedón miniszterelnök és Joó István, a Külügyminisztérium helyettes államtitkáraa 444.hu szerkesztősége mellett levő lakásban…
-
Köztes állapot
Ezt a bejegyzést azért írom, mert egy kicsit úgy érzem magam, mint a zseniális biológus, David Attenborough: betekintést engedhetek az olvasónak egy manapság közönségesnek nevezhető létforma, a kormánypropagandista egy különleges, szinte soha meg nem figyelhető állapotába. Abba, amikor már tudja, hogy írnia kéne valamit, de még nem kapta meg az utasítást, a helyzet pedig túlságosan kényes, így nem tudja, hogy mit. Pár hete bejelölt fészen egy bizonyos Kovács András. Nem tudtam elsőre, hogy ki ő, de nem tűnt egynek a szokásos távolkeleti kislány-profilképekkel operáló kamuprofilok közül. Gondoltam, valami régi ismerős, esetleg egyszer találkoztunk valahol, hát visszaigazoltam. Mi bajunk lehet? Hamar rájöttem, hogy nem sokkal jobb, mint a lájkvadász kamuoldalak. András…
