A minap feltűnt a fészen egy petíció. Az elindítói azt szeretnék elérni, hogy a könyvesboltok ne árulják a Labrisz egyesület által összeállított “Meseország Mindenkié” című LMBTQ-érzékenyítő (ha kihagytam betűket, elnézést, eddig tudom!) mesekönyvet. Tegnap olvasom, hogy Dúró Dóra ledarálta a könyv egy példányát, mert pártja nem tűri el a gyerekekre kényszerített homoszexuális propagandát. Nos, a gyerekekre kényszerített homoszexuális propagandát én sem tűrném el, de szerintem a gyerekekért való aggódás Dóránál és a petíció elindítóinál koránt sincs akkora, mint az uszításon keresztül való politikai haszonszerzés vágya. Sem a Labrisz, sem az általam megnézett két webáruház oldalán nem találtam információt arról, hogy ez a könyv milyen korosztályt céloz meg, de a népmesei,…
-
-
Van Fellebb
Megfellebbezte. Képes volt. Volt képe. Tizenkilencezer képe volt. Legalább. Tizenkilencezer csak a szolgálati laptopján volt. A szolgálati gépén. Sosem tudjuk meg, volt-e esetleg egy pendrive-ja, vagy kettő. Vagy egy külső vinyó valahol. Hogy is tudhatnánk? Legalább tíz évre titkosították. Tíz év alatt meg sok minden eltűnhet, tehát akkor sem tudjuk majd meg, ha valami csoda folytán tíz év múlva feloldják a titkosítást. De ez mindegy is. Mert megfellebbezte. Tegyük fel, hogy én össze akarok szedni tizenkilencezer képet bármiről! Mondjuk valami olyan dologról, amiről sok kép van. Nyilvános neten. Legyen az mondjuk a Fender Stratocaster, vagy az AK47, hogy csak két olyan dolgot hozzak fel, amik régóta határozzák meg a…
-
Buborék
Gyakran hangzik el mostanában, hogy az embereket buborékba zárja a közösségi média. Ebben tényleg lehet valami, a világ legjobb programozói által fejlesztett, mindig naprakész algoritmusok szabják meg, hogy egy-egy közösségi oldalon mit lát, vagy nem lát az ember fia. A profilunkban megadott adatok összességét elemezve dönti el egy gép valahol, hogy kinek a bejegyzései jelenjenek meg a falunkon, melyik cég reklámjait lássuk. Nem állítom, hogy ezzel nincsen semmi baj, de ez a bejegyzés nem erről szól. Ez a bejegyzés azokról a buborékokról szól, amikbe az emberek szeretik zárni magukat, mert kényelmesebb számukra az, ha nem találkoznak ellenvéleménnyel, eltérő hozzáállással, csak azzal, ami nekik megfelel. Nem szeretem magam kivenni az élők…
-
Magyaros
Szilveszter este a parádésan sikerült lovaglás után felültem a Magyar Állat Vasutakra, hogy visszavigyen anyósékhoz Nyírbátorba óévet búcsúztatni. Megettük a kötelező lencsét meg disznót, aztán szóltak, hogy az a döntés született, hogy bemegyünk a Körforgalomba (főtér), mert utcabál lesz, meg éjfélkor ott koccintunk. Hurrá, gondoltam, az én lórúgott lábamnak már csak az utcabál hiányzik, és ez csak a kisebbik bajom volt a tervvel. Tudom, hogy nem én vagyok az átlag magyar, de nekem a bálokról mostanában a rosszul előadott rossz zene jut eszembe. Szóvá is tettem, hogy szerintem ne menjünk, mert szar lesz. Mondtam, szerintem itthon kényelmesebb, van fűtés, kaja, pia, YouTube, tehát kb minden, amivel elvagyunk. Mondták, hogy már…
-
Szemétség
Most jövök rá, hogy újabb fészcsoport kerül szóba. Az úgy kezdődik, hogy körülbelül tizenöt éve vagyok egy több, mint kétszáz fős tábor kukása. Írhatnám itt, hogy hulladékügyi vezetője, koordinátora, vagy valami ilyesmi, de egyik sem lenne annyira igaz, mint hogy kukás vagyok, és nagyon élvezem. A táborvezetőnk annak idején egy kérdésemre válaszolt, hogy mit tehetnék a tábor érdekében. -Ezt a szemét-ügyet kéne kezelni, Levi, ha lehet! És ez egy komoly feladat volt. Egyrészt a vezetőnk egy szerény, de nagyon értékes ember, akinek egy ilyen kérése ugyanannyira kihívás, mint megtiszteltetés. Másrészt kétszázvalahány ember nyári (sokszor 30+ C°) táborozásának szemetét kezelni azért nem egy pöttyös könyvből olvasott lányregény. Aki nyitott már ki…
