A választások óta eltelt hét elég volt, hogy elkezdjem feldolgozni az eredményt. Két dolgot sajnálok nagyon: a kétharmadot, és azt, hogy a Kutyapárt nem jutott be. A kutyapárt amellett, hogy szórakoztató lett volna, szerintem érdemben tudott volna tenni a közélet tisztulásáért. Az önkormányzatokban, ahol jelen voltak, mindenütt ebbe az irányba cselekedtek, szerintem a parlamentben sem lett volna másképp. A kétharmaddal kapcsolatban hallottam egy érdekes történetet. Egyik ismerősöm mesélte, aki BAZ megyében tanár, hogy a tanár kollégái mondták neki hétfőn, hogy ők a Fideszre szavaztak, mert azt szerették volna, ha ők kormányoznak egy erős ellenzéktől szorongattatva. Azért tartom elképzelhetőnek ezt a forgatókönyvet, mert nekem is van olyan barátom, aki a ‘18-as…
-
-
Mért Szavazok A Magyar Kétfarkú Kutya Pártra?
Kb. akkor döntöttem el, amikor a Jobbik Tóth Csabát támogatta Zuglóban Hadházy ellen. Azóta nem tudott ebből senki kizökkenteni. Pedig még a Kétfarkúak is követtek el olyan hibát, ami rosszul esett, és hiába figyelmeztettem őket, nem reagáltak érdemben. Rájuk éghet. Sebaj. Ha végignézem a kínálatot, mégis ez a legjobb választás: A Fidesznek volt tizenkét éve, hogy bizonyítson Meg is tették. Semmi elszámoltatás, száz százalék korrupció, nulla százalék oktatás, egészségügy, sorkatonaság, és a haza eladása bárkinek, aki pénzt, vagy legalább hitelt ígért. Orosz atomerőmű, kínai vasút, kínai egyetem, lefekvés a multiknak, stb… Az egyesült ellenzék? Tóth Csabát már említettem, és nem ő az egyetlen arc, akit nem szeretnék látni a hatalom…
-
Kockázat
Csodálkozom rajta, hogy a nyilvánosság nem kormánypárti része hogy fel van háborodva, és sajnálkozom azon, hogy a kormánypárti része milyen lelkesen bólogat Kövér László minapi kijelentésén, miszerint az ellenzék jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot. Szerintem ennek az az oka, hogy nem értik a NER működését, és az ebből fakadó kommunikációt. Nem sokkal ezelőttig én sem értettem. Éreztem is némi disszonanciát. Mikor például azt a miniszterelnök szájából elhangzott kijelentést olvastam, hogy: “Egy magyar ember nem érzi jól magát, ha évente legalább egyszer nem látja a tengert.”, akkor nem tudtam eldönteni, hogy akkor vagyunk bajban, ha elhiszi, amit mond, vagy akkor, ha nem. Ha nem hiszi el, akkor hazudik, hiszen jól tudja,…
-
Az Ezer Éjszaka Meséje
Egy önkéntes Fidesz-aktivista ismerősöm ma véletlenül nekem is átküldött egy suttogó propaganda-anyagot. A “Számok – a baloldali álhírek ellenszere” nevű súlyos orbánista propagandaoldalról származik, és azt taglalja, hogy Mészáros Lőrinc 1000 egészségügyi dolgozót lát vendégül a szállodáiban két fős, félpanziós ellátásra, ami ötven millió forint, plusz a szektor minden dolgozójának huszonöt százalékos kedvezményt biztosít. Ezután sorra veszi a teljesség igénye nélkül, hogy mennyi mindent adott még nekünk ő. A felsorolásban megemlített összegek értéke valamivel több mint kétmilliárd forint, plusz hetven tonna élelmiszer, meg néhány rákos gyerek. Na ilyenkor érzem azt, hogy az egész ország (kivéve a NER-elitet, meg a gyevi bírót) élen az egészségügyi szektor minden dolgozójával nem csak úgy…
-
Befejezett Jövő
Emlékszem, még 2006-körül viccelődtünk azon, hogy új igeidő jelent meg a magyar nyelvben, a befejezett jövő. Kesernyésen mosolyogtunk azon, hogy Gyurcsányék úgy elkúrtak mindent, hogy jó időre elásták a magyar jövőt, lehet, hogy a nekünk hátralevő pár évben már nem is látszik meg a kiút ebből a mocsárból. Aztán jött 2010, és reménykedtünk, de nem akarok senki nevében beszélni: reménykedtem. A Fidesz akkor még valódi kétharmadot kapott arra, hogy fordítson az irányon, és feltakarítson a szocik után, a dolgok alakulását megpróbálja ismét normális mederbe terelni. A magyar jogrendben erre minden lehetőségük meg is volt, kétharmaddal itt királyt lehet koronázni. Az azóta eltelt szűk tíz év azonban megmutatta, hogy reményeim hiúk…
-
BÚÉK 2020!
Szilveszter este megnéztem Áder János újévi köszöntőjét. Nagyon felidegesített. Mivel szilveszter éjfélkor már nem voltam teljesen józan, elsején reggel utánanéztem, hogy tényleg azt mondta-e. Azt. Ennek hatására írtam ide (elsején) este egy olyan bejegyzést, ami még nekem is olyan durvának tűnt, hogy nem tettem ki, hanem elhatároztam, hogy várok egy hetet a reagálással. Erre tegnap délelőtt szembejön velem, hogy a Ripost (!) “Áder: Nincs jobboldali és baloldali klímaváltozás” címmel szemlézi legfőbb közjogi méltóságunk a Kossuth rádiónak vasárnap adott interjúját. Ebben olyanokat mond, hogy nemzeti minimumot kell megalkotni a környezetvédelem kérdésében, mert ez mindnyájunk közös érdeke. Az interjú végén még felemlegeti, hogy mennyire jó, hogy az állam megvette a Mátrai Erőművet,…
-
A 2019-es önkormányzati választások eredménye II.
Hatalmasat változott a magyar közélet június óta. Budapest főpolgármesterét Karácsony Gergelynek hívják, amire én egyáltalán nem számítottam, az összefogott ellenzéki erők pedig sok helyen győzték le a Fidesz jelöltjeit október 13-án, amire szintén nem. Annyira biztosra vettem volna a vidéki Fidesz (KDNP)-győzelmeket, hogy júniusban az egy Hódmezővásárhely kivételével nem is tartottam érdekesnek a vidéki városokat. Vásárhely szerintem büszke lehet magára, Márki-Zay Péter biztosan nyert, van öt éve, hogy példát adjon az országnak átláthatóságból. Ráadásul a közgyűlésben is stabil többsége van, így az eddigi sorozatos kormánypárti keresztbetevésektől is megszabadult. Érdemes lesz vigyázó szemünket Hódmezővásárhelyre vetni a következő ciklusban, mert ezzel igen mélyen betette a hosszú hegyes nádat a kormányerőknek és különösen…
-
Árulás
Az idei Augusztus 20-át javarészt egyedül, egy függőágyban sörözve töltöttem. Nem érdekes, hogy ennek nagyrészt egy balesetes macska volt az oka, sokkal érdekesebb, hogy mi történt velem aznap. Himbálództam, pihentem, és -mivel időm engedte- felhívtam pár régi barátot, akikkel idők óta nem váltottam szót. Volt, aki felvette, volt aki nem. Eddig sem lenne ez érdekes, ha az egyik közülük órákkal később (negyed kilenc felé) nem írt volna egy üzenetet: “Senkiházi áruló vagy. Ne keress. Töröld ki a számom.” Meg is lepődtem. Visszakérdeztem: “Kónya vagyok. Nekem írtad? Jött a válasz: “Neked” (Nem torzítok, pont se volt.) Nem tagadom, szarul esett. Tényleg. Vadul gondolkodtam, Wass Albert…
-
Szürke Állomány
Apámnak mesélte egy öreg szatmári parasztember, hogy az ötvenes években az osztrák határ (a fiatalabbak kedvéért a Vasfüggöny) mellett volt sorállományú határőr. Azt mondta, hárman adtak egy szolgálatot, mert volt vele két megbízható ember, ő meg tudott írni-olvasni. Ez a kis történet jól mutatja, hogy mi volt az egyik legnagyobb baj az egypárti kommunista diktatúrával: nem minőségi, hanem hűségi alapon kerültek pozícióba emberek, és ez nagyban csökkentette a hatékonyságot. Ez a kis történet jutott eszembe, amikor a minap azt olvastam, hogy Nikola Gruevszki, a hazájában korrupcióért jogerősen elítélt és (“állítólag” magyar diplomáciai segítséggel) hazánkba szökött volt macedón miniszterelnök és Joó István, a Külügyminisztérium helyettes államtitkáraa 444.hu szerkesztősége mellett levő lakásban…
-
Köztes állapot
Ezt a bejegyzést azért írom, mert egy kicsit úgy érzem magam, mint a zseniális biológus, David Attenborough: betekintést engedhetek az olvasónak egy manapság közönségesnek nevezhető létforma, a kormánypropagandista egy különleges, szinte soha meg nem figyelhető állapotába. Abba, amikor már tudja, hogy írnia kéne valamit, de még nem kapta meg az utasítást, a helyzet pedig túlságosan kényes, így nem tudja, hogy mit. Pár hete bejelölt fészen egy bizonyos Kovács András. Nem tudtam elsőre, hogy ki ő, de nem tűnt egynek a szokásos távolkeleti kislány-profilképekkel operáló kamuprofilok közül. Gondoltam, valami régi ismerős, esetleg egyszer találkoztunk valahol, hát visszaigazoltam. Mi bajunk lehet? Hamar rájöttem, hogy nem sokkal jobb, mint a lájkvadász kamuoldalak. András…
