Karácsony este kacsát ettünk. Hagyomány ez nálunk pár éve. Jó volt, de nem is innen kell kezdenem. Idén már 23-ára eljött, ami eddig csak később. Megcsömörlöttem a diós bejglitől. Hiába, feleség egy konyhatündér. Ha ő megpróbál megcsinálni valamit, akkor sikerül is neki. Életemben nem ettem olyan finom bejglit, mint ez. Tudom, hogy a mákos lenne az igazi, de valamiért nekem mégis a diós jön be jobban. Ráadásul ő megtette, hogy a diósak tetejére fél dióbeleket rakott, amik megpörkölődvén rátettek a várt élményre. Amikor a dióbeles szeletet kóstoltam, úgy éreztem magam, mint aki tizenkilencre húzott lapot, és az kettes lett. Mindenkinek kívánom, hogy megtapasztalhassa ezt! De a kacsa. Combokat vettünk, jó…
-
-
A 2019-es önkormányzati választások eredménye II.
Hatalmasat változott a magyar közélet június óta. Budapest főpolgármesterét Karácsony Gergelynek hívják, amire én egyáltalán nem számítottam, az összefogott ellenzéki erők pedig sok helyen győzték le a Fidesz jelöltjeit október 13-án, amire szintén nem. Annyira biztosra vettem volna a vidéki Fidesz (KDNP)-győzelmeket, hogy júniusban az egy Hódmezővásárhely kivételével nem is tartottam érdekesnek a vidéki városokat. Vásárhely szerintem büszke lehet magára, Márki-Zay Péter biztosan nyert, van öt éve, hogy példát adjon az országnak átláthatóságból. Ráadásul a közgyűlésben is stabil többsége van, így az eddigi sorozatos kormánypárti keresztbetevésektől is megszabadult. Érdemes lesz vigyázó szemünket Hódmezővásárhelyre vetni a következő ciklusban, mert ezzel igen mélyen betette a hosszú hegyes nádat a kormányerőknek és különösen…
-
Úrvacsora – “…és az emberekhez jóakarat!…”
Az idén most, karácsonykor úrvacsoráztam először. Tudom, hogy lett volna alkalmam, de újkenyérkor nem voltunk itthon, húsvétkor és pünkösdkor pedig egyszerűen nem tudtam. Nekem az úrvacsora vételéhez kell egy lelkiállapot, kell az, hogy közösséget érezzek és vállaljak a gyülekezettel, és ez az idén most először volt meg. Tudom, hogy ez az én hibám és gyarlóságom, de a választások után egyáltalán nem tudtam és akartam közösséget vállalni senkivel. Nagyon messze voltam a attól a lelki békétől, ami számomra az úrvacsora vételéhez kell. Aztán közeledett a karácsony. Közeledett, és azt vettem észre, hogy egyre többször tettem fel magamnak a kérdést, hogy mi lesz első napján délelőtt. Oda tudok-e állni a gyülekezet közösségével…
