Az idén most, karácsonykor úrvacsoráztam először. Tudom, hogy lett volna alkalmam, de újkenyérkor nem voltunk itthon, húsvétkor és pünkösdkor pedig egyszerűen nem tudtam. Nekem az úrvacsora vételéhez kell egy lelkiállapot, kell az, hogy közösséget érezzek és vállaljak a gyülekezettel, és ez az idén most először volt meg. Tudom, hogy ez az én hibám és gyarlóságom, de a választások után egyáltalán nem tudtam és akartam közösséget vállalni senkivel. Nagyon messze voltam a attól a lelki békétől, ami számomra az úrvacsora vételéhez kell. Aztán közeledett a karácsony. Közeledett, és azt vettem észre, hogy egyre többször tettem fel magamnak a kérdést, hogy mi lesz első napján délelőtt. Oda tudok-e állni a gyülekezet közösségével…
