Tegnap végre megnéztük Zseni Annamária és Jelenczki István Ön-Tér-Kép – A Magyar Nemzet Lelkiállapota című filmjét.
Az alkotópáros-házaspár régi barátaim szüleimen keresztül. Istvánnak több filmjét láttam, és mind tetszett. Képzőművészből lett dokumentumfilmes, ezért a nagyon érdekes és apró részletekig pontos filmjeit nagyon mély szinte vagy teljesen álló képekkel szokta nyomatékosítani, ráadásul a hatásra bőven rá szoktak tenni Hortobágyi László kiváló zenéi.
Ez a filmje azonban nem illik az eddigiek sorába.
Már közben is azon gondolkodtam, hogy ez lenne a legjobb film, amit életemben láttam, ha film lenne, de nem az. Ahogy Tamarával (feleség, pszichológus) beszélgettük utólag, ez egy mozgókép felhasználásával készült közösségi pszichodiagnosztikai és -terápiás ráhatás. Vagy valami olyasmi.
Annamária tizenéve foglalkozik családállítással, ami egy csoportos, összetett diagnosztikai és terápiás módszer. Általában egyéni problémák kezelésére használják, én még nem hallottam, hogy rendszerszinten használták volna, dehát nem is vagyok pszichiáter, mint Annamária, így nem csoda, hogy nem ismerem a szakirodalmat.
A film lényege, hogy a családállítás módszerével (itt rendszerállításnak hívják) elemzi és próbálja diagnosztizálni a magyar nemzet problémáit, jelen állapotát.
Nem is nagyon szeretnék belemenni a részletekbe, mert egyrészt csak ronthatnék a hatáson, amit a film kelt, másrészt nem akarok semmiféle poént lelőni. Általánosságban írom, hogy engem rég ért mozgókép által ekkora hatás. Olyan mély igazságokat mondatnak ki magunkról az alkotók, hogy én, aki nem vagyok egy nagyon beleélős, pár perces váltásokban sírtam és nevettem.
Ez a “film” olyan durva, hogy horzsolja az ember lelkét.
Semmi sallang nincs rajta. Semmi az Istvánra jellemző egyszerű, de szellemes képekből. Még csak zene sincs. Egy egyszerű, szemtől szembe elmondott bevezető van, kőkemény, a némafilmekre emlékeztető, fekete alapon fehér feliratok vannak, de legfőképp egy (illetve két – a film két részes) őszinte, de annál hatásosabb csoportterápiás foglalkozás van. Olyan messzire visz le magunkba, mint semmi más. Olyan tűéles képet ad a nemzet lelkiállapotáról, hogy ha nem ismerném az alotókat, nem hinném el, hogy nem egy megrendezett, profi színészekkel előadatott előadásról van szó.
Egy félelmem volt előzőleg, hogy ezt a filmet is, mint ma Magyarországon mindent, bemocskolja a politika. Ez, hála Istennek, teljesen alaptalannak bizonyult. A pártatlan, független tudományosság talaján marad végig minden történés, és pont ezért a végsőkig bárki által befogadható és hiteles.
Csak annak nem ajánlom, hogy nézze meg a filmet, aki úgy gondolja, hogy ma Magyarországon minden rendben, a helyén van. Aki érez problémát az ország, a nemzet jelen helyzetében, annak szerintem kötelező. Remek magunkba nézés, remek kérdések, remek válaszok vannak benne.
…
Fontos tudnivaló, hogy a film nem jelenik meg sem fizikai, sem letölthető formátumban, azt csak az alkotók jelenlétében, nyilvános vetítés keretében lehet megnézni. Erre azért van szükség, mert részleteket kivágva nagyon el lehetne csavarni a mondanivalót, és ezt a készítők -teljesen érthető módon- nem akarják kockáztatni. Náluk érdeklődni, vetítést szervezni az annaliget@monornet.hu címen lehet.