A választások eredménye majdnem mindenkinek nagy meglepetés.
Sokan számítottunk rá, hogy győzhet a TiSza, de szerintem a kétharmadot nem sokan gondolhatták.
Egyáltalán nem ennek a körülményeit szeretném elemezni, hanem mivel továbbra is egy hazában élünk, Fidesz-szavazó honfitársaimnak szeretnék gyászukban segítséget nyújtani!
Fontosnak tartom leszögezni, hogy bár az irónia cseppet sem áll tőlem távol, ez egyáltalán nem egy ironikus, pláne nem gúnyos írás – tényleg segíteni szeretnék!
Annyi mindent kell rendbetennünk a következő időszakban, legelőször talán azt a pusztító megosztottságot, ami az elmúlt időszakot jellemezte! Minden alkalmat meg kell ragadnunk a gyógyulásra egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Ez a mi munkánk, és nem is kevés!
A gyász komoly dolog, és a választási gyász is gyász.
Van tapasztalatom benne. Negyvennyolc éves vagyok, harminc éve van választójogom, huszonnyolc éve szavaztam először, és soha eddig nem szavaztam olyan pártra, amelyik megmyerte volna a választást.
A ‘18-as volt a legnehezebb, magánéleti okokból is. Szét volt verve az egész lakás, feleség a fiunkkal anyóséknál, ötven kilométerre, úgy jött a (számomra legalábbis) lesújtó eredmény. Nagyon rosszul érintett, rosszul is kezeltem. Ittam, búsultam, ki akartam vándorolni, bajuszt növesztettem, összevesztem családdal-barátokkal, szóval sok mindent csináltam, amit nem kellett volna.
‘22-ben már könnyebb volt. Emlékszem a vasárnap estére. Akkor a harmadik fiunkat vártuk már, ültünk a kanapén, néztük a műsort, letörtünk, mint a bili füle, de valahogy könnyebb volt elviselni az egészet. Aztán elgyászoltuk. Túl is éltük azt a négy évet is.
A gyász komoly dolog.
A tudomány is foglalkozik vele. Az egyik legismertebb tudományos modell megalkotója, Elisabeth Kübler-Ross öt fázisra osztja, úgymint tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás. Kiemeli, hogy ez nem lineáris, a fázisok visszatérhetnek, váltakozhatnak, és a lefolyás egyénenként változik. Ezeket a fázisokat szeretném végigvenni, esetenként kiegészítve pár gyakorlati tanáccsal!
-Tagadás (sokk)
A választási gyászban ez a fázis a voksolás tisztaságának megkérdőjelezése. Nem annyian szavaztak, nem arra szavaztak, elcsalták, megvették, elillant a tinta, szállították az embereket, láncszavaztak, stb. A lista végtelen, az emberi lelemény határtalan. A győztes oldalról nyilván könnyen beszélek, de engem meggyőz, hogy a tisztaságra most mindkét oldalról rengetegen ügyeltek. Ha számottevő esemény történt volna bárhol, az már kirobbant volna!
-Harag (düh)
Társas szinten ez a legveszélyesebb. Ez fordít embert ember, magyart magyar ellen. Jobb esetben az ember csak magát bántja ilyenkor, de megnéznék egy statisztikát a szavazást követő két hétben történt kocsmai verekedések számáról és okairól is! Rengeteg a feszültség az emberekben.
A harag rossz tanácsadó, kerüljük! Érdemes talán kicsit inkább a saját környezetünkben, életünkben jelen lenni, itt a tavasz, vár mindenkit bármennyi takarítás, a kerti munka. Foglaljuk el magunkat valamivel, aminek az eredményét láthatjuk, segíteni fog!
-Alkudozás
A szakirodalom szerint ez a “mi lett volna ha” gondolatok fázisa. Saját példámon tanultam meg, hogy ez sehova se vezet. Ahogy egy barátom mondaná: “Ha a toronynak gatyája lenne, ő lenne a legmagasabb legény a faluban!” De nincs neki. Ez már így van, ha tehettünk volna többet, az is múlt idő. Ezt el kell fogadni, ezek közt a keretek közt megyünk tovább.
Fontos még, hogy ne próbáljuk ezt megúszni, teljesen természetes állapot, és mint minden, ez is elmúlik egyszer!
-Depresszió (bánat/lehangoltság)
Teljesen természetes. Egy normális (időtartamú) kampány is borzasztóan megterheli lelkileg a bevonódásra hajlamos embereket is, most pedig gyakorlatilag két teljes évig kampány-üzemmódban volt az ország! Ráadásul ez még az utóbbi néhányhoz képest is durva kampány volt, így egészen érthető a “vesztes” oldalra kerültek érzelmi összeesése.
Javaslom a tudatmódosítók túlhasználatának kerülését, érdemes vigyázni az irodalommal is! József Attila, Márai Sándor egyes művei kifejezetten sokat ronthatnak a helyzeten, de Áprily Lajosnak is csak a természeti líráját ajánlom! A természetjárás, a testmozgás sokat segíthet.
-Elfogadás
Ez a legfontosabb. Első körben szerintem azt a gondolatot kell elismételni és befogadni, amit az elmúlt hetekben, hónapokban egyre több embertől hallottam pártállásra való tekintet nélkül:
“A nap a választás másnapján is felkel, együtt kell élnünk, együtt kell dolgoznunk!”
Akárhonnan nézzük, 3,3 millió ember szavazott úgy, ahogy Önöknek nem tetszik. Ezeket az embereket kirekeszteni a nemzetből nemhogy nem kell, de nem is érdemes! Ezek az emberek szolgálják ki Önöket is a boltban, tanítanak, gyógyítanak, vigyáznak a rendre, ott ülnek a parkban, a kocsmában, a templomban. Nem érdemes haragudni rájuk.
A nap holnap is felkel, és együtt kell mennünk, különben nem haladunk.
A nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely!
Végül fontos megjegyezni, amit a szakirodalom is kiemel, hogy ha valaki azt érzi, túl mély a gödör, érdemes lehet szakember segítségét kérni a kijutáshoz!
Vígasztalódást kívánok!