Sokszor hallani mostanában, hogy az ellenzékiek, a tüntetők, a liberálisok, azaz bárki, aki nem hiszi el a kormánypropagandát, az ha nem is nettó hülye, de nem akarja észrevenni, hogy milyen szépen épül-szépül a Haza, és hogy már csak egy lépésre vagyunk a megvalósult régivágású kereszténydemokráciától, ahol mindenkinek jó lesz, aki becsületesen boldogulni akar. Ezt a bejegyzést azért írom, hogy megpróbáljam elmagyarázni, hogy mért nem hiszek én ebben.
A 2010-es kétharmados Fidesz győzelem olyan lehetőséget jelentett, amivel a győztesek a szó legszorosabb értelmében bármit megtehettek Magyarországon. Ekkora többséggel a magyar törvények szerint pár alkotmánymódosítás után bárkit királlyá lehetett volna koronázni. Sokan reménykedtünk is abban, hogy a kormánypárt élve ezzel a lehetőséggel rendet csinál a 2002-2008 közti időszak sokunk szerint botrányos cselekedetei és mulasztásai után.
Három példán keresztül szeretném elmondani, hogy szerintem ez nemhogy nem sikerült, de még csak a szándékot sem látom a cselekvésre.
Ami szerintem közös a megoldások keresésének elsumákolásában, az a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapelve: A nemzet javainak zavartalan ellopásához elengedhetetlen a kétharmad, mert egy egyszerű többséggel, netán kisebbségből kormányozva nem lehet a konyhaasztalon alkotmányozni, vagy egy vak komondort kinevezni legfőbb ügyésznek, és akkor a végén még a parlamentben kell politizálni, legrosszabb esetben másokat is oda kell engedni a húsos fazekakhoz. Ez pedig nem jó. Mivel a kétharmados parlamenti többség még a nekik lejtő pályával és szinte a teljes sajtó bezsebelésével is inog, egyrészt a híveikkel minden területen el kell hitetniük, hogy csinálnak valamit, másrészt juttatniuk kell a zsákmányból azoknak, akik tudják biztosítani a számukra, hogy az adott terület megfelelő részben lojális maradjon, és végezze el a dolgát.
I.: Sorkatonai szolgálat
Az MSzP-SzDSz kormány 2004 novemberével szüntette meg Magyarországon a sorkötelezettséget. A Fidesznek kilencedik éve nem elég a kétharmados többség ahhoz, hogy visszaállítsa. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy mekkora fegyverkezésbe fogott most a kormány, meg hogy Simicskó István majd kiképezteti a hajlandó fiatalokat, szerintem ez csak látszatcselekvés.
A sorkatonai szolgálatra nem elsősorban azért lenne szükség, hogy legyen elég ágyútölteléke a NATO-nak, ha békefenntartani kell az amerikai olajlobbi által éppen elhagyni készült területen, mert azt úgyis a hivatásosak csinálják. Szerintem az általános hadkötelezettségnek az volna az értelme, hogy a fiatal férfiak 18-20 évesen ki legyenek szakítva egy kicsit a mamahotelből és össze legyenek rántva egy kicsit.
Nem, nem arra gondolok, hogy másfél évig fogkefével mossák a padlót valami pókhálós laktanyában, hanem arra, hogy egy pár hétre kerüljenek kívül a komfortzónájukon, tanuljanak meg fegyverrel bánni, képeződjenek ki közelharcból, meg ilyenek. Olyan sikertelen, gyenge országokban létezik ez, mint Svájc, Ausztrália és Izrael (OK, Izrael háborúzik, de ott tényleg két év van, és lányoknak is, azok is túlélik). Ha jól tudom, Ausztráliában ha baj lenne, akkor berántanák a tartalékosokat, mindenki feljebb lépne egy rendfokozattal, és máris kész lenne a hadsereg. Ki tudja! Ha nálunk is ez lenne, talán nem állnánk úgy, hogy a románok menetsebességgel érnék el Budapestet, ha elindulnának.
A Párt azonban tudja, hogy a sorkötelezettség bevezetésével buknának pár százalékot, ezért sosem fogják azt megtenni. Ahelyett elköltik a GDP 2%-át valamire, amit el lehet könyvelni katonai kiadásnak, lecsorgatni abból is lehet.
II.: Egészségügy
Napi szinten jönnek szembe a hívők/pártkatonák által megosztott, a propagandairodán szépen megkomponált összefoglalók arról, hogy a Fidesz milyen szépen rendbetette az egészségügyet, hány kórház újult meg, mentőautó állt szolgálatba, stb.. Aztán valahogy mégis mindig rászakad valakire a plafon, meghal valaki a folyosón várakozás közben, meg ilyesmik. Ezzel kapcsolatban két személyes történetem is van:
A faluban, ahol a szüleim laknak, él egy eléggé veszélyes skizoid ember. Nem sokkal ezelőttig az anyjával élt, de őt elvitték egy szociális intézménybe, miután emberünk majdnem megkéselte. Azóta egyedül él, alkalmi munkákat elvállalgat, de legalább a kocsmában kiszolgálják. A jó múltkorában vágtam a fát az udvaron, ő meg befordult biciklivel, a kormányán volt egy akkora fejsze, amivel egy lovat agyon lehetne ütni.
Az OPNI-t 2007-ben zárták be. Két teljes ciklus nem volt elég az újranyitásra.
A másik édesanyám műtéte. Tavalyra olyan szinten lenőtt a szemhéja, hogy reggel alig bírta kinyitni a szemét. Elment szakorvoshoz, aki mondta neki,hogy semmi gond, ez rutinműtét, meg is tudja csinálni két év múlva, köszönhetően a várólisták hosszának. Édesanyám kérdezte,hogy van-e más lehetőség. Persze, hogy volt. Ugyanennek a dokinak a magánrendelése, egy hét múlva, hetvenért. Aha, ingyenes orvosi ellátás, mi?
III.: Cigánykérdés
Mind közül a legsúlyosabb. Tavaly október 15-én volt Olaszliszka 12. évfordulója, és őszintén gondoljon bele mindenki, hogy mennyit javult, emelkedett a cigányság helyzete azóta. Nincsenek statisztikai adataim, hogy évente hányszor ismétlődik meg majdnem a tragédia.
És erről, szerintem nem a cigányság tehet.
Gondoljuk át, mi történt ebben az ügyben 2010 óta azon kívül, hogy Farkas Flórián időről időre eltapsol egy halom pénzt zéró eredménnyel, amit a kormány aztán visszatesz? Oké, lehet, hogy most már lassan lesittelik, de csak azért, mert kezd elhasználódni az arca, kell egy másik tuti szavazatszállító négyévente.
Pedig van nekünk egy cserdi polgármesterünk, aki érteni látszik a problémát, és képesnek látszik kezelni is. Mért nem miniszterelnöki tanácsadó már rég ez az ember? Mit gondolunk, ha a kirekesztett, iskolázatlan tömegek maradnak csak a falvakban, abban lesz köszönet?
…
Három példát ragadtam ki, biztos lehetne többet is, csak nekem ez a három szúrja leginkább a szememet. Én azért nem tudom elhinni ennek a rezsimnek, hogy akar és tud jót tenni az országgal, mert nem arra figyelek, amit mond, hanem arra, amit (nem) tesz.