Közélet

A Hazám, De Nem Az Országom.

A választások óta eltelt hét elég volt, hogy elkezdjem feldolgozni az eredményt.

Két dolgot sajnálok nagyon: a kétharmadot, és azt, hogy a Kutyapárt nem jutott be.

A kutyapárt amellett, hogy szórakoztató lett volna, szerintem érdemben tudott volna tenni a közélet tisztulásáért. Az önkormányzatokban, ahol jelen voltak, mindenütt ebbe az irányba cselekedtek, szerintem a parlamentben sem lett volna másképp.

A kétharmaddal kapcsolatban hallottam egy érdekes történetet. Egyik ismerősöm mesélte, aki BAZ megyében tanár, hogy a tanár kollégái mondták neki hétfőn, hogy ők a Fideszre szavaztak, mert azt szerették volna, ha ők kormányoznak egy erős ellenzéktől szorongattatva. 

Azért tartom elképzelhetőnek ezt a forgatókönyvet, mert nekem is van olyan barátom, aki a ‘18-as választás előtt azt mondta, hogy a kétharmad szörnyű lenne, ő Fidesz-kormányzást szeretne egy erős Jobbikkal. Mondtam neki, hogy akkor szerintem szavazzon a Jobbikra. Mondta, hogy nem, ő a Fideszre szavaz.

Az eredményt ismerjük, sajnos igazam lett, bár ne lett volna!

Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy a magyar értelmiségi választóval nem az a baj, hogy azt hinné, ő a legokosabb az országban, hanem ez, hogy azt hiszi, ő a leghülyébb. Nem értem, hogy értelmes emberek hogy nem bírják belátni, hogy a kormánypárt(ok)nak a közvetlen érdekkörön kívül van másfél-kétmillió olyan szavazója, akik biztos választók, mindegy, hogy a kétezer forint, a zsák krumpli, az anyagi fenyegetettség, vagy amiatt, mert elhiszik, hogy nemzeti lenne az a párt, amelyik a sárga földig hagyja süllyedni az oktatást és az egészségügyet.
Szerintem a mindenkori választásokhoz ennek a ténynek az ismeretében kellene (kellett volna) hozzáállni. A miniszterelnök propagandagépezete persze profi abban, hogy elhitesse még az értelmiségiek egy részével is, hogy csak rajtuk múlik, hogy vissza ne jöjjön Gyurcsány, és csak az ő szavazatuk mentheti meg a hazát.

Ezen persze most már teljesen értelmetlen itt okoskodni.

Ezzel a kétharmaddal a kormánypárt(ok) szerintem olyan szinten fognak vérszemet kapni, hogy a következő, most még nem látható világméretű krízisig, vagy Orbán Viktor Magyarország berendezkedése a Nemzeti Együttbűnözés Rendszere lesz.

Ezt el kell fogadni.

Nyilván csaltak, amennyit bírtak, de aki azt mondja, hogy nem ez a mai magyar helyzet, az hazudik, vagy téved. Én a magam részéről csak azt nem értem, hogy akkor mi értelme volt rendszert váltani. Ha ‘89 nem történik meg, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke ma akkor is Orbán Viktor lenne, csak nem ebben a bohóc-rendszerben csatározna Gyurcsány Ferenccel -a másik KISz-ből kiemelkedett káderrel-, hanem a MSzMP Központi Bizottságában, és a társadalmi érvényesülés útját ugyanígy a Párt felügyelné.

Ja, és ugyanúgy az oroszok érdekeit szolgálnánk a nyugattal szemben.

Jobboldali, keresztyén emberként nem könnyű beemelni, hogy a magyar nép így döntött. Személy szerint nekem az a tragikus ebben, hogy mit csináljak a fiaimmal. Mint minden “normális” szülő, én is azt szeretném, ha boldogulnának az életben. A saját és aszüleim tapasztalatai alapján azonban azt látom, hogy egy olyan rendszerben, ahol egy párt ellenőriz mindent, leegyszerűsítve vagy jobbágy lesz az ember, vagy Döbrögi.
Jobbágyot nem szeretnék nevelni a fiaimból. Nem szeretném, hogy megtanulják a lesütött szemmel megalázkodást, nem szertném, ha megszoknák, hogy vannak az egyenlőbbek, akiknek mindent szabad, ők meg kussoljanak, és örüljenek a krumplilevesnek.

Döbrögit sem szívesen nevelnék. Nem szeretném, ha a lelkük hozzárothadna Orbán Viktor rendszeréhez. Nem szeretném, ha az G63 AMG-ből érzéketlenül tudnák nézni a vidék magyarországán sokfelé mindennapos nyomort.

Az a sajnálatos érzés kristályosodott ki bennem az elmúlt egy hétben, hogy Magyarország a hazám, de ez itt nem az én országom.

Egyáltalán nem látom, hogy innen merre van a tovább.

Az első reakcióm az volt, hogy el kell innen menni a francba. De nem úgy, hogy Bécsig, hanem úgy, hogy a világ másik felébe, és el kell vágni mindent, ami ideköt. Ezt persze nem lehet megcsinálni. Ha meg az ember ott is azon szenved, hogy itt mi van, akkor minek?
Egyelőre azt gondolom, hogy figyelni kell, merre mennek a dolgok, aztán ha úgy alakul, nem kell félni dönteni.

Isten óvja Magyarországot!

One Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.