Új államfője van Magyarországnak.
Novák Katalin megválasztása kapcsán két pozitív véleményt lehet olvasni: Magyarország új államfője nő és reformáus.
Nos, én nem érzek változást egyik tekintetben sem.
Magyarország államfője a jelenlegi rendszerben nem önálló létezés.
Kezdtük -ugye- Schmitt Pállal, aki lebukott egy plágium-üggyel. Rá következett Áder János, aki már kőkemény pártpolitikusból lett köztársasági elnök, és most itt van nekünk Katalin.
Aki ugye nő és református.
Ennek akkor lenne értelme, ha akár a nők képviseletét, akár a keresztyén értékek melletti kiállást elvárhatnánk, vagy legalább remélhetnénk tőle. Ezeknek az eddigi ténykedése alapján esélye sincs.
Novák Katalin egy fegyelmezett pártkatona, aki bármilyen hovatartozását odadobja a pártérdekeknek, senki és semmi nem érdekli, aki és ami nem a saját oldala zsákmányszerzését szolgálja:
Mennyire lehet a női érdekek védelmét várni valakitől, aki pusztán pártérdekeket szem előtt tartva Ifjúság- és Családügyi helyettes államtitkárként olyasvalakivel pózol, akit jogerősen kiskorúak prostitúcióra való kényszerítéséért ítéltek el?
És ott a reformátusság: Hogy büszkélkedhetnénk ezzel? Nincs elég szégyellnivalónk már Balogh Zoltán miatt is? Nem elég, hogy nem vette le róla a palástot az egyházunk, a Dunamelléki Egyházkerület püspökké választotta Hegedűs Loránt székébe?
Egyértelmű, hogy az elnök asszonynak semmi valós beleszólása nincs abba, hogy merre megy az ország sorsa. Ő egy töltőtoll a miniszterelnök zsebében. Aláírja, amit kell, felveszi a fizetést, meg a zsíros alapítványi pénzeket, aztán hallgat.
A mi szempontunkból az az érdekes, hogy hová vezet az az államszervezet, ahol egy és csak egy erős(nek hitt) vezető dönti el, hogy mi legyen.
Tessenek, kérem, kelet felé nézni!
