Közélet

Isten Nyugtassa Bogdán Lászlót!

Bogdán László öngyilkos lett. 

Ezt biztosan tudjuk. Ezen kívül azonban nem sok mindent. Legalábbis a körülményekről, okokról, indokokról.
Persze van még, amit biztosan tudhatunk: Magyarország nagyon nagy bajban van.

A magyar, vagy ha jobban tetszik, kárpát-medencei jövő egyik kulcskérdése az, hogy mi lesz a cigányokkal. Ennek a Hazánk lakosságának szerintem minimum tizenöt (de inkább húsz) százalékát adó kisebbségnek ma jelentős része a társadalom szélén, elnyomva, uzsorások, stricik és drogkereskedők prédájaként, nyomorban, iskolázatlanul él. Bárki mondhatja, hogy ez az ő problémájuk, és nem a mienk, de ez a bárki hatalmasat csalódik: javaslom, keressen rá a neten, hogy mi folyik most az Egyesült Államok bizonyos részein, vagy évek óta Dél-Afrikában! A társadalmi igazságtalanság olyan, mint egy rugó. Minnél tovább nyomják, annál nagyobbat üt, mikor visszapattan.

És mi a cigánysággal nem kezdünk semmit.

Régóta. Isten tudja, mikor kellett volna kezdeni, de soha nem kezdte el senki, akinek lehetősége lett volna rá, hogy átfogó változásokat kezdeményezzen. Ebben, ha csak a rendszerváltás óta eltelt időszakot nézzük, mindenki sáros mégpedig olyan mértékben, amekkora hatalma lett volna valamit tenni.

De senki nem akart, vagy tudott tenni semmit. 

Inkább mindenki megtalálta a maga dísz-cigányát, adott neki egy kis aprót a szavazatokért cserébe, aztán örült, hogy a probléma marad a szőnyeg alatt. 

A baj csak az, hogy nem marad.

A baj az, hogy a pszichopaták megszedik magukat, vesznek a családnak egy svájci állampolgárságot, és ha szakad a gát, csak felülnek a magángépre, és nekik térkép lesz e táj, de nekünk nem. A mi gyerekeink fogják meginni annak a levét, hogy a melldöngető uraknak nem Bogdán László kell, hanem Farkas Flórián.

Mert Bogdán László nem kellett.

Ha valakinek egy pillanatra is kérdéses lenne, hogy van-e igazság Pártunk és Kormányunk “Felemeljük a Hazát!” című és kezdetű lemezében, csak gondoljon arra, hogy Farkas Flóriánt kimosták az akármekkora svindlijéből is, Bogdán meg maradt egy kis falu polgármestere, és nem lett államtitkár, miniszterelnöki főtanácsadó, vagy tudom is én, mi. Nem teljesítmény kerll itt, hanem lojalitás, akkor minden lehetséges és bocsánatos!

Kesergek itt, persze, hogy kesergek. Nem tudjuk, mi történt, nem tudjuk, hogy történt. A lényeg csak az, hogy mostmár vége. Legalább neki könnyű már.

Voltak az életben nagy találkozásaim nagy emberekkel. Vannak, akik még élnek, vannak akik már nem. Mindre emlékszem. Volna még néhány, akikről tudom, hogy élnek, és szeretnék velük találkozni, kezet fogni, néhány kedves, akár súlytalan szót szólni.

Ezek közül lett volna egy Bogdán László. 

Isten nyugtassa!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.