Közélet

Van Fellebb

Megfellebbezte.

 

Képes volt. Volt képe.

Tizenkilencezer képe volt. Legalább. Tizenkilencezer csak a szolgálati laptopján volt. A szolgálati gépén. Sosem tudjuk meg, volt-e esetleg egy pendrive-ja, vagy kettő. Vagy egy külső vinyó valahol. Hogy is tudhatnánk? Legalább tíz évre titkosították. Tíz év alatt meg sok minden eltűnhet, tehát akkor sem tudjuk majd meg, ha valami csoda folytán tíz év múlva feloldják a titkosítást.

De ez mindegy is.

Mert megfellebbezte.

Tegyük fel, hogy én össze akarok szedni tizenkilencezer képet bármiről!

Mondjuk valami olyan dologról, amiről sok kép van. Nyilvános neten. Legyen az mondjuk a Fender Stratocaster, vagy az AK47, hogy csak két olyan dolgot hozzak fel, amik régóta határozzák meg a világot, amiben élünk. Felcsapom a netet, rájuk gugölözök, és elkezdem lementeni a képeket a hálóról a gépemre. Egy kép megtalálása és mentése legyen csak tíz másoderc. Ez nyilván hülyeség, mert ez nem elég rendszerezni, válogatni őket, pláne nem elég élvezkedni rajtuk, pedig azért egy hetvenes évek végi, egybenyakas, nagyfejű Stratocaster látványán azért hosszabb ideig el tudok merengeni, mint tíz másodperc, ha értik mire gondolok…

Szóval legyen tíz másodperc. Ennek a mennyiségnek a lementése akkor is több, mint két napomat venné igénybe.

Persze csalok, ezek nem csak képek. Videók is lennének köztük. Mert ugye, egy valódi Strat-buzi azért végigélvez pár videót, amin a szakma zsenijei, Hendrix, Vaughan, és a többiek alaposan kezelésbe veszik a fát, a simogatástól a kínzáson keresztül a felgyújtásig és a darabokra törésig.

 

Ugye? Ez a hasonlat most nekem sem esett jól.

 

És akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy az arcnak nem a gugölt kellett használnia a kereséshez, hanem vagy könyékig kellett feltúrnia a deep web-et (a gugöl a barátjuk, ha kíváncsiak, mi az), vagy olyan szervezett bűnözői csoportokkal kellett felvennie és tartania a kapcsolatot, akikhez képest a Corleone család egy templomi fiúkórus – ha már a hasonlatoknál tartunk.

 

Ez meg megfellebbezte.

 

Nem hiszem el.

Elmegy, basszus, Peruba nagykövetnek. Nem tudom, hogy akarom-e tudni, hogy mit csinál, valószínűleg nem. A jenkik ideszólnak, hogy “Srácok! Ez a Gábor elkóricált a nyájtól!”. Megy a TEK, szépen hazahozza. Végül is, nehogy már Gáborkának baja essen ott kinn, valami rajtaütés során! Itthon az ügyészség először mismásol, aztán elsikálja a nyomozást, a bíróság helybenhagyja a vádat. Gyakorlatilag szárazon megússza.

 

Aztán meg fellebbez.

 

És a durva az, hogy az egész ügyben ez számomra az első váratlan fordulat.

Beteg, OK. Beteg emberek vannak, sőt! Ki egészséges?

Az átvilágítás során nem derül ki semmi, OK. Magyarországon az átvilágításnál olyan emberek kezében van a lámpa, akik foglalkozás körében csempészgetnek köztörvényes bűnözőket ide-oda a Balkánon.

Hazahozzuk, OK. Nem kell, hogy egy fődiplomata Dél-Amerikában zsarolhatóvá váljon. Ez is védhető.

Elsikálják, nem OK, de természetes. Polt Péter Bólogató Baglyai kb ezt tudják, meg a nevüket. Akit el kell kaszálni, azt elkaszálják, amit el kell sikálni, azt meg elsikálják.

Bírót mindig találni, OK. Mind láttuk a Keresztapát.

 

De, hogy megfellebbezi!

 

Komolyan készültem itt írni egy bejegyzést arról, hogy én tulajdonképpen sajnálom a pedofilokat, egyszer meg is írom, talán valahanyadik évfordulóján ennek, de nem most.
Én 2006 ősze óta nem gondoltam ilyen őszintén azt, hogy: Bitó.

 

Mert ez képes volt megfellebbezni.

 

Mit képzel ez? Mit gondol? Mi járhat a fejében?

Mit szeretne? Kártérítést?

Gondolja, hogy majd Erdő Péter szentmisét celebrál a Mátyás-templomban, természetesen a történelmi egyházak képviselői és a legfőbb közjogi méltóságok jelenlétében, ahol a köztársaság elnöke nyilvánosan bocsánatot kér tőle, és átnyújtja neki a Lovagkeresztet?

Hogy nézhetett ki az a megbeszélés, ahol erre jutottak?

A lehetséges megoldási javaslatokat a szerkesztőség címére várom “Fehér liliom” jeligére.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.