Közélet

A 2019-es önkormányzati választások eredménye II.

Hatalmasat változott a magyar közélet június óta. Budapest főpolgármesterét Karácsony Gergelynek hívják, amire én egyáltalán nem számítottam, az összefogott ellenzéki erők pedig sok helyen győzték le a Fidesz jelöltjeit október 13-án, amire szintén nem.
Annyira biztosra vettem volna a vidéki Fidesz (KDNP)-győzelmeket, hogy júniusban az egy Hódmezővásárhely kivételével nem is tartottam érdekesnek a vidéki városokat. Vásárhely szerintem büszke lehet magára, Márki-Zay Péter biztosan nyert, van öt éve, hogy példát adjon az országnak átláthatóságból. Ráadásul a közgyűlésben is stabil többsége van, így az eddigi sorozatos kormánypárti keresztbetevésektől is megszabadult. Érdemes lesz vigyázó szemünket Hódmezővásárhelyre vetni a következő ciklusban, mert ezzel igen mélyen betette a hosszú hegyes nádat a kormányerőknek és különösen Lázár Jánosnak.

Karácsony Gergely fővárosi győzelme nagy meglepetés volt, és nem csak számomra, de hát

akkor még senki nem számolt Borkai Zsolttal.

Meggyőződésem, hogy a mesterien időzített és adagolt botrány sok helyen olvasztotta le az előtte még meglevő, de csekély kormánypárti fölényt. Mint láthattuk, a százharmincezres Győrben is mindössze hatszáznegyvenegy szavazattal nyert Borkai.

(Maga a történet információtartalma nem hozott sok új információt. Azt eddig is tudtuk, hogy a Párt országos és helyi szinten profi bűnszervezetként működik, a szervezett alvilágtól meg sosem esett messze a prostitúció és a tudatmódosító szerek. Amiért szerintem kicsit üdítő volt az egész, az a rengeteg mém és poén, ami napvilágot látott az eset kapcsán. Személy szerint úgy vagyok vele, hogy tudom, hogy ez a csapat sokba kerül, most legalább kaptunk a pénzünkért némi vidámságot. Drága mulatság, dehát nem úr, aki nem herdál!)

Karácsony győzelme a Sétáló Budapest négy százalékos eredményével együtt azért elszomorító számomra, mert azt mutatja, hogy a fővárosi szavazók semmivel nem látják át jobban az erőviszonyokat, mint valaha, és elmentek valami ellen szavazni, közben meg csöbörből vödörbe juttatták a fővárost.
Mert ki gondolná, hogy a régi baloldal támogatásával pozícióba kerülő vezető nem fogja a támogatóit kiszolgálni? Ki hiszi el, hogy az a Karácsony Gergely, aki Zuglóban előterjeszt, majd tartózkodik, nem fogja a főpolgármesteri székben is ezt csinálni? Úgy látszik, a győzelméhez elég fővárosi szavazó igen, ő pedig első gesztusai közt röhögi ki a naivitásukat: Azonnal kijelenti, hogy kezdeményezni fogja mindkét elődje díszpolgári címmel való kitüntetését. Ez aztán a korrupcióellenes harc, a bátor kiállás!

Budapestnek persze remény lehet, hogy talán több nagykoalíciós lopás nem lesz a kasszájából, mert kevesebb biztosan nem.

Mindenesetre érdekes lesz a kormány és a főváros viszonya a következő öt évben. Én azt tippelném, hogy minimum 2022-ig egy hűvös, de együttműködő viszonyt fognak keresni az új főpolgármesterrel, de titokban minden lépését figyelik. 

Ami némiképp ijesztő számomra a szűk két hét alatt történtekből, az a gőzerővel folyó bizonyíték-eltüntetés. A rejtélyesen elszállított akták, iratmegsemmisítő cégek megjelenő furgonjai, eltűnt meghajtók rémisztő árnyékot vetnek:

Mekkora svindlik mehettek a biztosnak hitt vezetői székekben, ha Polt Péterrel a kabátjuk ujjában sem vállalják a kockázatot, hogy ezek kiderüljenek???

Végül, de nem utolsó sorban egy gondolat bánt, és tesz végtelenül szomorúvá engemet:

2010 óta kialakult és egyre erősödik a gyakorlat, hogy a kormányerők, élen a kormányfővel és családjával üzemszerűen teszik zsebre a közvagyont, és bármilyen ezt érintő kérdésre kaján vigyorral felelik, hogy “Te meg buzi vagy!”, vagy, hogy “Boldog karácsonyt!”. Ezt eddig úgy tették, mintha nem lenne holnap, most viszont láthatjuk, hogy bizony van, és bár Karácsony most bizonyára boldog, nekünk nem sok örömünk lehet benne.

Ha Hódmezővásárhelyt venném alapul, azt mondhatnám, hogy a NER lassan lebontható, és a korrupt vezetők leválthatók becsületesebb helyi civilekre. Csakhogy a tendencia az, hogy az ország Budapest után megy, és ott javarészt az állampárti gyökerű, 2010-előtt már “bizonyított” erők visszatérése figyelhető meg, ami finoman szólva is aggályos.

És ezt a felelősséget kell(ene) a kormányerőknek átgondolni és levonni belőle a következtetéseket!

Nem hiszem, hogy megteszik. Isten óvjon minket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.