Az idei Augusztus 20-át javarészt egyedül, egy függőágyban sörözve töltöttem. Nem érdekes, hogy ennek nagyrészt egy balesetes macska volt az oka, sokkal érdekesebb, hogy mi történt velem aznap.
Himbálództam, pihentem, és -mivel időm engedte- felhívtam pár régi barátot, akikkel idők óta nem váltottam szót. Volt, aki felvette, volt aki nem. Eddig sem lenne ez érdekes, ha az egyik közülük órákkal később (negyed kilenc felé) nem írt volna egy üzenetet:
“Senkiházi áruló vagy. Ne keress. Töröld ki a számom.”
Meg is lepődtem. Visszakérdeztem:
“Kónya vagyok. Nekem írtad?
Jött a válasz:
“Neked” (Nem torzítok, pont se volt.)
Nem tagadom, szarul esett.
Tényleg.
Vadul gondolkodtam, Wass Albert és Dsida Jenő idézetekkel válaszoltam.
És azóta is gondolkodom. Vadul.
Ha egyszerűen értetlenkedni akarnék, akkor azt írnám: Nem értem, mivel árultalak el téged, régi iskolatársam, senkivel nem osztottam meg olyan dolgokat, amiket egymásról tudunk, és rád nézve kínosak lennének.
Nem akarok értetlenkedni, mert tudom, hogy nem erről van szó, és az értetlenkedés nem visz előre.
Tudom, hogy emberünk -nem akárki, nagyon komoly szellem- magas körökben mozog, nemrég is pont akkor jelentkezett be egy középázsiai városból, amikor a mi Bölcs Vezérünk is ott járt. Ezért, értetlenkedés nélkül mondhatnám, hogy bocs, de nem vagyok áruló, mert soha nem voltam tagja a jelenleg uralkodó rablóbandának. Kétszer is megkísértettek, mindkétszer az adott anyagi helyzetemhez mérten komoly összeggel, mindkétszer nemet mondtam.
Így tehát bármilyen mostanában megfogalmazott kritikám nem nevezhető árulásnak. Ezek vélemények, ha fájnak, sajnálom. Nekünk meg a szolga-státusz fáj. 1-1. Focinyelven X.
De nem akarok naivabbnak tűnni, mint amilyen vagyok. Emberünk, (volt?) barátom úgy értette a jelzőt (“áruló”), hogy én a kormánykritikus megnyilvánulásaim miatt hazaáruló vagyok.
Hadd fordítsam ezt inkább vissza!
Jelen vezetésünk tizedik éve kormányozza teljhatalommal hazánkat. Ez alatt bármit, amit akartak, megtehettek, és meg is tettek. Rengeteg ígéretes kijelentést tettek, rengeteg mindent megígértek, és rengeteg ellenzékből tett kijelentésükről elfeledkeztek(?).
Tény viszont, hogy -ellenzékbeli- korrupcióellenességük dacára olyan maffiaállamot építettek ki, amit a XXI. századi Magyarország előttük nem látott, elszámoltatási ígéreteik pedig eltűntek a NER süllyesztőjében.
Ezek fényében kérdeznék szívesen vissza, hogy én árultam-e el az ő eszméjüket, vagy ők maguk? És főleg: Volt-e eszméjük egyáltalán?
