Közélet

Néha szeretném, ha nem lenne igazam.

Néha szeretném, ha nem lenne igazam.Olyan jó lenne időnként azt látni, hogy túlságosan pesszimista vagyok, és mi, magyarok valójában egy gondolkodó, értelmes, életrevaló nép vagyunk!

Aztán mindig jön valami, ami megmutatja, hogy sajnos igazam van, és nemzet helyett tényleg csak lakosság van itt, abból is a silányabb fajta.

Tegnapelőtt például megírtam a Buborék című bejegyzésemet, azon keseregve, hogy mi, magyarok nem szeretünk vitatkozni egymással, de még csak beszélgetni, sőt, gondolkodni se. Erre tegnap olvasom, hogy a Medián mérése szerint Puzsér Róbert a legnépszerűtlenebb magyar politikus 2010 óta.

Nézegettem a listát, hogy kik előzték meg. Parádés. Orbán Viktor a második, de az első tízbe belefér Tarlós, Pintér Sándor, Szíjjártó, Rogán, Karácsony Gergely, szóval a NER nagyjai (emellett kissé meglepett Márki-Zay Péter hetedik helye).

Ha kivonjuk az eredményekből a közvéleménykutatók rendes torzítását, a kép akkor is lesujtó.

2019-ben, harminc évvel a rendszerváltás után ott tartunk, hogy kiépítettünk egy egypártrendszert, csak ehhez már nem kellett külső nyomás, mi magunk akarjuk.

Lehet itt kuruckodni, hogy ‘48, meg ‘56 népe! Büdös nagy lópénisz, hölgyeim és uraim! Mi Kádár János népe vagyunk, és nem vágyunk szabadságra egyáltalán. Nekünk csak egy tál langyos krumplileves kell esténként (nehogy forró legyen, mert égetné a szánkat!), esetleg hétvégére kevés meleg sör hideg virslivel, és jól is vagyunk! Ha ezt megkapjuk, és nem kell gondolkodnunk, esetleg tennünk valamit, boldogok is vagyunk, és elfetrengünk ebben a trágyalében, amit magyar közéletnek hívnak.

Mert mit tett azok nagy része, akik Puzsér előtt végeztek? Üzemszerűen, a látszatra sem ügyelve lopják el a közvagyont, közben pedig kellemes hazugságokkal táplálják azokat, akiknek a csendben maradásáért felelnek. Ehhez képest Puzsér egy fillért nem lopott, mindössze annyit tett, hogy leírta/elmondta a véleményét arról, amiről volt neki. Lehet, hogy ez sokaknak nem tetszett, de csak kevesek próbáltak meg vitatkozni vele.
Nem mondom, hogy mindenben igaza van. Jómagam például az általa tíz leghitványabbnak tartott szakma közül kettőben is értem el sikereket, és nem gondolom, hogy az ezekkel kapcsolatos megállapításai megállják a helyüket. Azt viszont nem lehet elvitatni tőle, hogy őszinte, és kiáll a véleménye mellett.

Ezért tartom mérhetetlenül szomorú dolognak az utolsó helyét.
Mert ez az utolsó hely azt mutatja, hogy a magyarnak nem érvekre és vitákra, csak kegyes hazugságokra van szüksége. Azt mutatja, hogy egy gondolkodásra képtelen, befolyásolható csürhe vagyunk, és megérdemeljük, hogy kilopják alólunk a széket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.