Közélet

Erős Kép

Erős kép.

Akkor szoktuk ezt a kifejezést használni, amikor egy álló-, vagy rövid mozgókép sok rétegben, sokat elmond a valóságról, keletkezésének körülményeiről, sokféle jelentéséről.

Aki az elmúlt két napot nem egy barlangban töltötte, és minimális szinten érdekli a magyar közélet, az elég sokszor látott egy ilyen erős képet. Mivel nem találtam meg szabadon felhasználhatóban, és nincs kedvem pereskedni, nem tudtam kitenni ide, így le kell írnom:
A képen egy szoba látszik, két, utcára néző ablakkal. A bal oldali ablakot éppen egy idős férfi nyitja kifelé félig háttal nekünk, egy idős hölgy pedig, háttal nekünk, éppen kihajolni készül rajta. A jobb oldali ablak bal alsó sarkában pedig Orbán Viktor kandikál befelé jól kivehetően, érdeklődő arckifejezéssel, kezében gyönyörű virágcsokor, zakója hajtókáján tökéletesen kivehető kokárda.

Erős kép.

Micsoda gyönyörű bizonyítéka annak, hogy Orbán Viktor mennyire szereti, megbecsüli, tiszteli az időseket! Törőcsik Mari Kossuth Nagydíjat kap Áder Jánostól, de betegsége miatt nem tud Budapestre utazni, hogy átvegye, mire a miniszterelnök nyomban autóba ül, és nem átall oda-vissza szűk ötszáz kilométert autózni, hogy személyesen adja át a díjat a Nemzet Színészének.

Hát lehet-e ennél ékesebb bizonyítéka annak, hogy Hazánk első számú vezetője mindent megtesz a szépkorúakért? Aligha.

Ha azonban jobban megnézzük a szóban forgó képet, nem tudjuk nem észrevenni, hogy A Főnök propagandafotósa a zörgetés pillanatában már Törőcsik Mariék nappalijának közepén áll szemben az ablakkal, és dokumentálja az eseményeket. Ha tehát nem lakik állandóra náluk, akkor valószínűleg a zörgetés előtt bekérezkedett. Ha viszont bekérezkedett, akkor minek kellett zörgetni? Eleve: minek az ablakon zörgetni, mikor van ajtó is, valószínűleg csengővel, de ha az rossz is, lehet kopogni. És hogy valamilyen hangjelzésre kinyitják az ajtót, azt a legékesebben az bizonyítja, hogy a fotós valahogy bejutott.

Eddig játszottam a naivat, természetesen nem vagyok az, legalábbis nem ennyire. A művésznőt nyilván értesítették előre a díj érkezéséről, amivel nem is lenne semmi baj. Melyik nő szereti, ha szombat délben, mikor esetleg fésületlenül, kedvenc melegítőjében van otthon, váratlanul beállít hozzá egy hivatalos küldöttség? Egyik sem.

A kutya szerintem nem itt van elásva. Ahogy gondolkodom ezen a képen, egyre több kérdés merül fel bennem: Ha a köztársasági elnök tüntet ki valakit, azt a kitüntetést mért a miniszterelnök viszi házhoz? Ha bejutott a fotós, mért nem ment be vele a minielnök is? Ha a színésznő a nyitott ablaknál áll, a futár mért a csukotton kandikál be? Ha a Nemzet Színésze előtt való tisztelgés a cél, akkor mért van az, hogy ő egy félhomályos szobában, háttal került a képre, míg a közelgő EU-választások Fidesz(-KDNP) listavezetője tökéletesen befényelve, gyönyörű csokorral és tisztán kivehető kokárdával, barátságos arcifejezéssel kandikál be azon az ablakon, ahol nem takarja ki senki?

Ez a kép egyre erősebb.

Mert ez a kép jól mutatja, mennyire profin veri át a Fidesz(-KDNP) a hiszékeny nyugdíjasokat. Mindent megígér, hisz egy szatmári közmondás szerint szegény ember az, aki ígérni se tud! 14. Havi nyugdíj? Ellenzékből simán, a kíbicnek semmi se drága, most valahogy nem látom (nem, mintha szeretném látni, csak hát az ígéret, ugye, szép szó). Megvédjük a Hazát? Simán (a Letelepedési Kötvény, az más!)! Hosszan sorolhatnánk az efféle ellentmondásokat, de a Fidesz nyugdíjasait kár ezekkel fárasztani, tudom, elég közelről ismerem őket. ):
Ennek a képnek a címzettjeit két nagy csoportra lehet osztani: Az egyik mindig szeretett volna bekopogni egy csokor virággal a művésznő ablakán, a másik pedig mindig szerette volna megkapni azt a figyelmet az ellenkező nemtől, amit ő kapott. És közülük tízből tíz nem veszi észre, hogy ezt a képet egy fotós készítette, mert el akarja hinni, hogy egyszer az ő ablakán is bezörgetnek, vagy egyszer ő is bezörget.
És Viktor jól tudja ezt. Át is veri a nyugdíjasokat, és felhasználja őket biztosítéknak, hogy sikerüljön magát belopni a világ leggazdagabb emberei közé. Ördögi, de meg kell hagyni, ügyes! Még azt is el tudom képzelni, hogy amíg kint várta, míg beállítják a képet, az órájára nézve gyors fejszámolással megállapította, nem ment kárba ez az idő sem, “Mészáros Lőrinc” megint gazdagabb lett ennyivel, meg ennyivel.

És ez a kép ettől igazán erős.

(És ha bárki azt hinné, hogy ezzel a bejegyzéssel Törőcsik Marit akarom támadni, téved. Ő nagy színész, és én nagyon tisztelem. Ennek a bejegyzésnek a célja az, hogy minél többen észrevegyék a fotóst a képen. Ha egy ember is észreveszi, elérte.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.