Nemrég olvastam erről a könyvről, és azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Mindig érdekeltek az olyan beszámolók, amik olyan helyekre engedtek bepillantást, ahová a hétköznapi ember nem lát be.
Ez a könyv pedig egyszerre két ilyen helyre is becsempész: az arizonai Hells Angels-be, és az ATF-hez.
A Hells Angels, ha jól tudom, a világ legkiterjedtebb, de mindenképp a leghíresebb motoros klubja. Sok országban jelen vannak, és mindenütt a hierarchia csúcsán. Sokat nem lehet tudni róluk, és mivel egy nagyon zárt világban élnek, biztosat csak ők tudnak magukról. A Wikipedia szerint ‘48-ban alakultak, de egy tőlem a témában sokkal műveltebb ismerősöm szerint az se úgy van.
Annyi biztos, hogy az Angyalok az egész világon úgy határozzák meg a motoros klubok tárgyi kultúráját, mint a chopper-piacot a Harley Davidson: Mindenki őket másolja.
Az ATF, az amerikai jövedéki- és fegyverpiacot ellenőrző ügynökség. Gondolom, olyasmi lehet, mint itt a NAV. Ezt az akciót 2001 őszén indították, és 2003 június végéig tartott. A célja az arizonai motoros klubok és a szervezett bűnözés kapcsolatának felderítése volt. Igen jól sikerült, a végére elérték, hogy néhány fedett ügynök elvileg teljes jogú tagja lett a Hells Angelsnek. Gyakorlatilag nem, mert mire a teljes felvarrót (full color) megkapták volna a mellényükre, az akciót lefújták, de a befogadó klubjuk tagjai többször kijelentették, hogy benn vannak.
Ez a könyv nekem azért tetszett nagyon, mert nagyon közel vitt a történet szereplőihez.
Gondolom, a társszerző, Nils Johnson-Shelton fésülte meg az elbeszélést, de nagyon izgalmasan és irodalmian visz végig az akción. Valószínű, hogy a jegyzőkönyvekből is dolgozhattak, mert másképp lehetetlen lett volna ennyi adatra emlékezni, hogy hol, kitől hány darab, milyen kaliberű pisztolyt, mennyi metamfetamint vettek mennyiért. És mégis, valahogy megcsinálták, hogy nem egy száraz rendőrségi jelentés lett az eredmény, hanem egy érdekes elbeszélés.
Ami szintén nagyon közel hozza az egészet, az a főhős belső drámája.
Aki látta a – szerintem teljesen jó – Donnie Brascot, az el tudja képzelni, mennyire kimerítő az embernek a beépített munka minden téren. Mivel egy könyv mindig sokkal több teret enged a belső folyamatok kifejtésének, itt ezekbe is sokkal jobban belelátunk.
Emberünk egy lelkileg stabil, fizikailag felkészült ügynökként kezdi el az akciót, és a történet előrehaladtával szépen követhetően szakad össze fizikailag, inog meg szellemileg, és zakkan meg lelkileg. Majdnem rámegy a családja, az egészsége. Bizarr módon elkezd a felvett személyisége háttérbe szorítani az eredetit, míg a végén már néha maga sem tudja, melyik melyik.
Nem szeretném lelőni a végét, az akció mindenesetre közel nem azzal az eredménnyel zárul, amire végig számítunk. Ajánlom, hogy akit érdekelnek az ilyen érdekes helyekre belátást engedő munkák, ne hagyja ki!
