Amikor gimiben magyardogát kellett írni, az osztály egy része soha nem tanult, mert tudtuk, jó helyesírással és értő műelemzéssel meglesz a két ötös. Óra előtt egy perccel mentünk be a terembe, és tollat kértünk kölcsön, jelezve, hogy annyira nem készültünk, hogy tollunk sincs. Nekem sokszor adott tollat kölcsön első két évben padtársam, Kenézi Éva, majd a második két évben az előttem ülő Gálfi Saci.
Jelképes dolog ezért, hogy ennek a blognak az indulásában nagy lökést adott a velem készült Az Ember beszélgetés, amit Saci jegyez, lévén ő annak a blognak a gazdája. Az az oldal nekem azelőtt szimpatikus volt, hogy megszólított, így hatalmas megtiszteltetésként ért a megkeresés.
Ahogy írtam, Sacinak nagy része volt benne, hogy elkezdtem a mindenrolis.hu-t. Jelképesen tollat adott a kezembe, így most kötelességemnek érzem, hogy leírjam, hogy teljesen alaptalanul vádolják hozzászólásokban politizálással.
Az oldalán nemrég indult egy új rovat, a Képeslapnyi Titkok, aminek a -címből is egyértelmű- lényege, hogy névtelenül elküldött képeslapokon lehet beüzenni a “szerkesztőségbe”, amiket aztán közzétesz az oldal, gondolom, ha arra érdemesnek találja őket. Ebben a rovatban jött le negyedikén a következő üzenet:
gyűlölöm a fideszt és minden diktatúrát
DE még a férjemnek sem mondhatom
mert szerinte meg minden szuper
A hozzászólások közt persze azonnal megjelent, hogy ez egy politikai hirdetés, és hogy ez nem jó.
Hát szerintem meg az nem jó, hogy nem beszélgetünk, és azt gondolom, hogy Sacitól azért nemes és bátor tett ezt az üzenetet közvetíteni, mert úgy mert kiállni a párbeszéd szükségessége mellett, hogy tudja, ezzel minimum elérést veszíthet.
Mert milyen már az, hogy családi körben nem tudjuk/akarjuk/merjük kibeszélni a véleményünket az ország jövőjét meghatározó kérdésekről? Milyen már, hogy a saját családunkkal nem tudjuk értelmesen megbeszélni, hogy mit gondolunk az irányról? Milyen, mikor egy régi barát töröl fészen, mert nem akar gondolkodni azon, amit leírok?
Hogy gondoljuk
“rendezni végre közös dolgainkat”?
Mert
“ez a mi munkánk, és nem is kevés.”
!!!
Üljünk már le egy asztalhoz egymással, és mondjuk már értelmesen el a véleményünket!
A világháló eme pókhálós és félhomályos sarkából üzenem:
Beszélgetni, eszmét cserélni nemcsak jó, hanem szükséges!
Üzenem:
Hajrá Saci, hajrá Az Ember!
